Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

Búcsú dr. Barcsay Lászlótól Berettyóújfalu díszpolgárától

2015. május 14-én, életének 85. évében elhunyt Dr. Barcsay László, Berettyóújfalu város díszpolgára. Végakarata szerint hamvait Berettyóújfaluban, szűk körű búcsúztatást követően helyezik örök nyugalomra. Emlékére június 10-én kora este gyászistentiszteletet tartottak a Buda-hegyvidéki református templomban, ahol a szülőváros nevében Muraközi István polgármester búcsúzott. Emlékező beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

„Az értelem, a tudás és a lélek a miénk. Az Istentől kaptuk. Örökbe. De még ezekkel is azt teszünk, amit akarunk. Csak egyszer be kell számolni arról, hogy miként cselekedtünk velük.”

Dr. Barcsay László életútját ismerve, szakmai pályafutásának összegzését hallva Fekete István gondolatait igazán közelinek és illőnek érzem a mai naphoz. Hisz Barcsay László munkássága, mindenkori közösségeiben végzett tevékenysége során megosztotta velünk tudását, sugárzó értelme és nyitott lelke pedig szinte elárasztotta mindazokat, akiket közel engedett magához. Mígnem 2015. május 14-én megérkezett a földi út végére, mikor is be kellett számoljon a reá bízott tálentumok gyarapodásáról, és a lelkiismeret terén végzett dolgairól.

Mi most Berettyóújfalu város és Bihar közösségének küldötteiként érkeztünk ide, hogy utolsó földi útján elkísérjük, sőt hazakísérjük őt. Az erdőmérnököt, az egyetemi doktort, a köztisztviselőt, hivatásának országosan is rangos művelőjét, a felnevelő szülőföld nagyra becsült gyermekét, annak krónikását és mecénását, Berettyóújfalu város díszpolgárát. Azt a férfiút, aki a legnehezebb időkben sem lett hűtlen hitéhez, szülőföldjéhez, a reá hagyott szellemi és tárgyi örökséghez, és amikor csak tehette továbbadta azt, hogy mutasson jó irányt a kortársaknak és az utókornak. E munkába pedig bevonta a város jelenkori polgári szervezeteit, a Bihari Múzeumért Alapítványt és a Bihari Természetbarát Egyesületet is.

A zsákai születésű, elkötelezett református, és erősen lokálpatrióta édesapa után ifjabb Barcsay Lászlóként látta meg a napvilágot Berettyóújfaluban, ahol 1935-re épült fel házuk, mely ma már meghatározó épülete, csőt kulturális és természeti kincse a városnak és a vidéknek. Az 1975 óta védett Barcsay-kert olyan legendává vált, mint maga a Barcsay-család újfalui ága, mely jeles polgárunk távoztával immáron végleg történelem lett. A polgári családnak az 1940-es évek után méltatlan, nehéz sorsot mért a Gondviselés. Az úgynevezett népi demokrácia – nem tekintve sem érdemet, sem eredményt, sem elkötelezettséget és elhivatottságot – megpróbálta a társadalom perifériájára szorítani mindazokat, akik nem tudtak, nem akartak azonosulni az egyenjogúság köpenyébe bújtatott hazug eszmékkel. De a Barcsayakat – méltón régi családi tradícióikhoz – nem tudták végzetesen megtörni. Hittel és becsülettel, valamint kitartó munkával átvészelték a legnehezebb időszakot. Ifjabb Barcsay László pedig az 50-es évek második felétől elkezdhette a folyamatosan felfelé ívelő szakmai útját, melyet az előzőekben megismerhettünk. Értelemszerűen választott hivatása elszólította otthonról. De akár Sopronba, akár Budapestre vezetett útja, a szülőföldtől, Bihartól, kiváltképp pedig Berettyóújfalutól soha nem szakadt el. Folyamatosan hazalátogatott, gondosan ápolta védett növénykülönlegességekkel teli kertjét, emlékeit pedig emlékiratokba rendezve ugyancsak közkinccsé tette. Fontos része a Bihari Múzeum gyűjteményének mindaz, amit egy korszak átfogó lenyomataként átadott. Hét kötetbe rendezett szellemi örökségén túl jelentős tárgyegyüttes, többek között a cserkészet, a hadi- és társasjátékok, a fotózás világából. Számos, édesapja, illetve saját maga által készített, XX. századi fényképfelvétel, melyek megörökítik a kor berettyóújfalui elöljáróit, a város utcáit házait, az első községi taxit, a család mindennapjait és így tovább. Figyelemmel kísérte városunk épülését, fejlesztéseinket, és időről időre megosztotta velünk gyakorlati tapasztalatait, ellátott tanácsaival. Nem hagyta, hogy elfeledkezzünk elődeinkről, nagyjainkról, családi őseinkről mert ahogy egy nemzetnek vagy településnek, úgy egy családnak is vannak nagy elődei, példaképei. Ők adnak erőt a jövő építéséhez. És közéjük lépett be 2008-ban hivatalosan is Barcsay László. Éppen az idei város napja előtt értesültünk távozásáról. Annak a közösségi ünnepnek az előestéjén, amikor a főszereplők azok, akik napi munkájukkal, eredményeikkel, életükkel és erkölcsi magatartásukkal mindannyiunk fölé emelkednek. Akár kötelességet végeznek, akár önként vállalt küldetésüket teljesítik. Ezzel pedig kivívják a helyi közösség elismerését, kitüntetését. Ahogyan akkor idéztük: „Könnyen felismerhető, hogy mindazok az anyagi, szellemi és erkölcsi javak, amelyeket a társadalomtól kapunk, alkotó egyéniségek megszámlálhatatlan generációjától származnak.”

Ilyen alkotó egyéniség volt Barcsay László is, aki immáron belépett városunk halhatatlan nagyjainak sorába. Akarata szerint pedig végső nyughelyeként is szülővárosát nevezete meg, ahová mindig is tartozott. Hálával és nagy tisztelettel gondolunk rá, és őrizzük emlékét. Példát mutatott az elszármazottaknak, és nekünk, otthon maradottaknak is. Ezt igyekezett kifejezni ez a néhány szó és gondolat. Emléke múlhatatlanságának bizonyságául pedig álljanak itt Márai Sándor mondatai:

„A szülővároshoz a viszonyunk az évekkel mind bensőségesebb, bonyolultabb lesz. Az ember lassan elfelejt minden érzelmességet, s mint minden bensőséges kapcsolatban, nem erényeit vagy hibáit nézzük annak, aki fontos nekünk, hanem a tényt, hogy van. S ez, ahogy múlnak az évek, mindennél fontosabb. A szülővárosba idővel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanatra ez ingó, örökké változó életben és világban a biztonság érzetét.”