Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

Amit a budai gyerekek untak, arra a berettyóújfaluiak önfeledten énekeltek, táncoltak

A hétvége másik nagy olvasmányélménye volt a Magyar Nemzet Magazinban megjelent interjú Szalóki Ági énekessel, Lázár Fruzsina tollából. Ez is fenn van már a neten, jó szívvel ajánlom az egészet, de azért kedvcsinálónak álljon itt négy részlet:
A vasárnapi boltzár feloldásáról

„Magyarországon a munkavállalók közül a bolti eladók, raktárosok talán a legkiszolgáltatottabbak. Szabadidejük, a családjukkal eltöltött órák száma attól függ, hogy a munkáltatójuk hogyan osztja be az idejüket. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetével és a kereskedelmi dolgozókkal mégsem elsősorban a fizetések miatt tiltakoztunk tavasszal. A dolgozók a vasárnapi boltbezárással kaptak egy biztos szabadnapot, huszonnégy előre megtervezhető órát. Ezt a szabadságot vették el tőlük a vasárnapi nyitvatartás visszaállításával. Sok kérdés fogalmazódott meg bennem az üggyel kapcsolatban. Például rögtön az első, hogy vannak-e egyáltalán jogai a dolgozónak, ki tud-e, ki mer-e állni értük? Messzebb vezet, de azon is gondolkoztam, miért él úgy az emberek többsége, hogy hétfőtől szombatig nem ér rá vásárolni. Azt pedig végképp nem értem, hogy a magukat baloldalinak valló pártok, a baloldali média képviselői miért maradtak távol a vasárnapi nyitvatartás elleni tüntetésről, és ha ott voltak is, hogyan lehet, hogy tudósításaik nemhogy szolidárisak, objektívek sem voltak?”

A gyerekekről, mint közönségről

„Van, akit jobban, másokat kevésbé érdekel az a fajta muzsika, amelyet mi játszunk. Mindenesetre magam is meglepődtem, hogy amikor budai XII. és II. kerületi általános iskolákban zenéltünk, szinte lehetetlen volt aktivitásra, együttműködésre bírni a gyerekeket. Ugyanerre a zenére a kevésbé jó anyagi körülmények között élő berettyóújfaluiak boldogan és önfeledten énekeltek, táncoltak. A különbség okára egy gyermekpszichológus biztosan összetett magyarázatot tudna adni.”

A népzenei indíttatásról

„A szüleim sokat énekeltek nekem, apukámnak kifejezetten jó zenei érzéke és nagy zenei műveltsége van. Neki köszönhetően ismertem meg Kallós Zoltán és a Muzsikás együttes lemezeit is. Nagy hatással volt rám Sebestyén Márta, igényességével, kifinomult ízlésével, zenei kreativitásával, a népzene iránti alázatával máig példaképem. A kilencvenes években az országban csak két helyen volt alapfokú népzenei képzés, én Budafokon tanultam Bodza Kláránál. Később eljutottam a válaszúti népzenei táborba. Ott találkoztam először erdélyi falvakban élő énekesekkel, táncosokkal. Például a nemrég elhunyt Maneszes Mártonnal, aki Magyarszováton egyszerre volt borbély, kántor, prímás, bútorasztalos, és még a földműveléshez is értett. A Fonó Budai Zeneház révén az Utolsó Óra zenegyűjtő programba is bekapcsolódtam, több erdélyi népdalénekes repertoárját rögzítettem. Van egy ötvenórás, jórészt feldolgozatlan filmanyagom is. Ördöngösfüzesen, Buzán és Magyarszováton vettük fel Kluzsán Róbert operatőrrel. Nem csak az énekesekről, hanem az ott élők mindennapjairól, magyarok és románok viszonyáról, vallásról is szó esik benne.”

A roma gyökerekről

„Valószínűleg azért is vagyok az átlagosnál érzékenyebb a romákat érintő problémákra, mert tudom, hogy a családom beás (teknővájó) cigány tagjai milyen nagy erőfeszítéseket tettek a huszadik század fordulóján, amikor Magyarországra érkeztek, hogy elfogadtassák magukat a többségi társadalom tagjaival, hogy iskolába járhassanak, hogy munkájuk legyen. Az is nagy küzdelem árán sikerült nekik, hogy az erdőből beköltözhessenek a faluba. Ehhez képest ma már diplomás emberek vannak közöttük. Nagyapám testvére, az író, fafaragó Orsós Jakab – aki haláláig Nádas Péter jó barátja volt – mondta gyakran, hogy a mi családunk száz év alatt hatszáz esztendőnyi utat tett meg. Ezt különösen azok értik meg nehezen, akik számára az élet természetes velejárója volt mindaz, amiért az én családomnak foggal-körömmel kellett megküzdenie.”

Nincsenek megjegyzések