Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

Kidobott pénz, ha sikertelen?

A szavazásról eltérőek a vélemények, a plakátokról egyöntetű.
Bár vasárnap Debrecen 137 szavazókörében 165 ezer választópolgár üzenhetett Brüsszelnek, a Nagypiacon ebből alig lehetett érzékelni valamit. Az élet ugyanúgy folyt, mint máskor, „hogy vagyból”, „hogyért kilójából” „te ikszelszből” és alkudozás mondattöredékeiből összefüggő alapzaj töltötte be az étert. Major István az „akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését” kérdés helyett inkább arról döntött, hogy csirkéből vagy sertésből legyen-e az ebéd. Egy húspult előtt kérdeztük: „Nincs szükség a népszavazásra, nem releváns kérdés a kötelező betelepítés. Alig több, mint ezer emberről van szó. 

Nagy részüknek valóban el kell hagyniuk a szülőföldjüket. Ha Magyarországon mindennapos lenne az utcai harc, a bombázás, akkor az itt lakók sem szívesen maradnának, nem lehetne visszatartani őket abban, hogy mentsék a családjuk életét. A kampányra vélhetően milliárdos nagyságrendben költöttek. Ennek az összegnek számos más, jobb helye van – használhatták volna az oktatás, egészségügy vagy az elmaradottabb régiók fejlesztésére. Különösen akkor kidobott pénz, ha sikertelen lesz a voksolás a kevés érvényes szavazat okán. Erre számítok. A kampány túlzó volt, a félelemkeltésről szól”– felelte.

Pénzpazarló kampány

Józsán szintén igyekeztünk ott kérdezősködni, ahol a legtöbb tanács gyűlik össze, s száll a levegőben gazdátlanul a szíjatlan órák, sárga lapú könyvritkaságok, egykor mellen feszülő kitüntetések és a lédús hazai paradicsom, vagy az őszillatú, fekete szemű szőlő fölött. A piacon találkoztunk Füzesi Mariannal, aki családja véleményét tolmácsolta, mindannyian szavaznak. Hangsúlyozta ez a szavazás más: fontos dologról kérdezik a véleményünket. Szerinte a jelen közhangulat tükrében nagyobb részt a nem válaszok verődnek vissza, s reméli ennek eredményeként az európai döntéshozók átgondolják majd a kvótareferendumot. – A migránsok szétosztása a leg­gyorsabb és legkönnyebb út, talán találnak jobb megoldást – mondta. A kampánnyal nem foglalkozott, őt nem befolyásolta; egyetlen plakát, „társadalmi célú hirdetés” nélkül is mindenképp részt vett volna a népszavazáson. Magától is szívesen tájékozódik a politikai történésekről, az ország jövőjéről. – A kampány mindig sok – szögezi le – pénzpazarlás és nem értek egyet azzal sem, hogy sulykolják, mi mellé tegyünk ikszet. Arra viszont szükség van, hogy szavazásra ösztönözzék az embereket.

Ellenőrizetlenül ne jöjjön senki

A Jerikó utcán boltból jövet, urna felé sietős útján tartottuk fel néhány percig Lucskai Istvánnét. – Olyan szegény kis országban élünk, hogyan tudnánk még azt a sok embert is támogatni? Hatvankilenc éves vagyok, de ilyen korban még nem éltem. Mindhárom gyerekem Angliába költözött, mert itthon nem fizették meg a munkájukat, pedig nagyon sokat dolgoztak. Nem hiányzik, hogy idetelepítsenek még több ellátandó idegent. Ráadásul nem jól viselkednek, hallom a televízióból, hogy kukákat gyújtottak fel, garázdálkodtak anno a menekülttáborban és lehetnek köztük terroristák. Ha rendes ember, akkor jöjjön, de ne ellenőrizetlenül mindenki. Az Európai Uniónak a menekültek hazájában kellene segítséget nyújtani, hogy ne kelljen onnan eljönniük. Hírlik az is, hogy nincs tétje a szavazásnak, mert már aláírták a kötelező betelepítésről a szerződést, más párt azt erősíti: fontos a véleményem. Elmegyek – fejtette ki. A plakátokat szükségtelennek tartja, fájlalja, hogy sok pénzbe kerülhettek.

Nincsenek megjegyzések