Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

Nem lehet hit nélkül sem alkotni, sem élni!

Júniusban, szabad ég alatt egyszer már láthatta a nagyérdemű a Kőműves Kelemen című rockballadát.
A Csokonai Színház és a Nagyerdei Szabadtéri Színpad közös produkcióját szeptemberben – Mészáros Tibor rendezésében, Papp István főszereplésével – a Víg Kamarában tűzték műsorra.

A falba épített asszony legendájának hátterében olyan ősi hit áll, mely szerint emberáldozattal kiengesztelhetők az építkezéssel megzavart hely szellemei, így megvalósító a tervezett vállalkozás. A ballada – a közeli román, bolgár, görög, szerb, albán, horvát, szlovén párhuzamok mellett – megtalálható még az észt, mordvin, grúz, örmény és oszét folklórban is. Míg a skadari várépítéséről szóló délszláv történet az áldozat megkeresésének bonyolult meséjét adja elő, addig a görögök Arte hídjában a víz szelleme beszéli rá az építőket: ember kell a falba, hogy a kő kövön maradjon. Erre a motívumra épül a román Meşterul Manole és a mi Kőműves Kelemen balladánk is. Egyes román változatokban – a főpallér asszonyának befalazása mellett – az Ikarusz-szál is megtalálható. A megrendelő, Negru vajda a munka végeztével elviteti a létrát a tíz (!) kőműves alól, hogy azok ne tudjanak majd az övénél szebb kolostort építeni senkinek sem. Manole zsindelyből szárnyakat készít magának és társainak, leugranak, de egyikük sem éli túl a zuhanást. Azon a helyen, ahova a mester csapódott, forrás fakadt, melyet azóta Manole kútjának neveznek.

Sarkadi Imre 1947-ben novellát, illetőleg egy torzóban maradt drámát írt a Déva várát építő kőművesek történetéből – ez utóbbiból készített Ivánka Csaba szövegkönyvet a Bródy János-Szörényi Levente nevével fémjelzett, 1981-ben bemutatott rockballadához. Ebben Szörényi Levente kiválóan ötvözte a magyar népzenét a rock műfajával, s bár egy kicsit eklektikus a hangzásvilág, összességében mégis izgalmas, expresszív, és ami talán még fontosabb, nyomot hagy az emberben. A Pesti Színház előadásában Hegedüs D. Géza játszotta a főszerepet, olyanok társaságában, mint Gáspár Sándor, Rudolf Péter, Kaszás Attila, Páger Antal és Szakácsi Sándor.

Hitt benne

Mészáros Tibor színészként már többször okozott kellemes meglepetést (A revizor, Mágnás Miska, Bolha a fülbe, Rómeó és Júlia ), s rendezőként is bizonyította már tehetségét (Istent a falra festeni, Made in Hungaria), ám ezúttal ki kell mondani: felülmúlta eddigi önmagát. Felkavaró és nagyívű lélektani drámát láthattunk rendezésében, mely hű a darab szellemiségéhez: „hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet”! Mészáros hisz a darab erejében, sikerében, hisz szereplőiben, hogy prózai színészként is képesek helytállni egy zenés műben. Hisz alkotótársaiban, hisz önmagában és hisz a debreceni közönségben is, hogy szeretni fogják az előadást – és mennyire igaza lett!

Tehetséges, ismertebb és kevésbé ismert színészeket válogatott össze a csapathoz. A közönség közülük többeket ismerhet (Papp István, Mercs János, Kis Gergely Máté, Bakota Árpád, Dargó Gergely), a fiatalabbak nevét (Katona Kinga, Varga Balázs, Kovács András, Kránitz Richárd, Czakó Roland, Mercs Máté, Molnár Endre) pedig érdemes megjegyezni.

A pénz miatt

A darab üzenete örökérvényű, a pénz korrumpáló hatása, illetve a gyávákat, bizonytalanokat összehozó csordaszellem ma ugyanúgy jelen van az életünkben, mint mondjuk néhány száz évvel ezelőtt. A sztori mindenki számára ismerős: a tizenkét kőműves leginkább a busás fizetésért vállalkozik a feladatra, Déva vára felépítésére, ám megunván a sziszifuszi munkát – „amit rakunk nappal, éjjelre leomlik, amit rakunk éjjel, hajnalra leomlik” – elfogadják társuk ördögi javaslatát, a legelsőként érkező feleség befalazását. Míg Kelemen az alkotás szükségességét hangsúlyozza, és arról beszél, mennyire fontos, hogy az ember nyomot hagyjon maga után, addig Boldizsár (Mercs János), a közösség véleményformálója egyértelművé teszi, hogy ő csak a beígért „fél véka aranyért, fél véka ezüstért” dolgozik. Véleményével a kőművesek többsége egyetért. A rituális gyilkosságot így elsősorban a pénzszerzés motiválja.

Remekelő színészek és élőzene

Mészáros Tibor lendületes, lélektani drámát alkotott a Kőműves Kelemenből, ehhez kellettek persze az ihletett alakítások. Papp István egyszerre álmodozó és fanatikus; az alkotásba vetett hit végül rögeszmévé torzul a fejében. S bár – társaival ellentétben – ő nem hisz a rossz szellemekben, sem az átokban, a cél érdekében elfogadja a szörnyű egyezséget. Megrendítően hozza meghasonlott önmagát, egyik pillanatban még a feleségét gyászolja, a másikban már több részesedést követel, végül eszelősként jelenti ki: mindegy mi történt, a legfontosabb, hogy áll a vár.

Anna (Katona Kinga) karakterét is jól átgondolták az alkotók, piros inge egyszerre vetíti elő a közelgő tragédiát, illetve utal a beteg gyermekét egyedül hagyó asszony férje iránt érzett határtalan szerelmére. Nagyon jó választásnak bizonyult Szalma Tamás a Vándor szerepére, mert erős, vészjósló jelenléte meghatározó eleme az előadásnak.

A remek színészi teljesítmények mellett ki kell emelni az élő zene varázsát is. A hattagú zenekar (Albert Sándor Szilárd, Bárándi András, Arany Zoltán, Pataji Géza, Szabó Krisztián, Szabó László) tiszta hangzást, felemelő hangulatot adott az előadásnak. Az ősbemutatóval ellentétben itt ugyan nem beszélhetünk néptáncos produkcióról, ám Katona Gábor látványos és igényesen kivitelezett koreográfiája rengeteget tett a sikerhez, hasonlóképp a Hajdú Táncegyüttes gyermektáncosai és a Szent Efrém Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola énekkarának emlékezetes közreműködés.

Átvághatatlan szalag

A vár átadási ceremóniáján az átvághatatlan piros szalag szerepe egyértelmű. Az ünnepség, s egyben az előadás a színpad bal és jobb oldalára állított kék-két kicsi lány Déva váráról szóló énekével fejeződik be. 

Nincsenek megjegyzések