Breaking News

A táltos vérű sárréti Pegazus

Aki a "Sárréti Pegazus Lovardát" szereti az rossz ember nem lehet. Így is kezdhetném ezt az írást, mert ez igaz.Sárrétudvari határában a lecsapolt mocsarak hátán, költőket ihlető végtelen pusztában van Kádárné Ica  lovardája.
A lovak iránti szerelme neki is hirtelen kezdődött,bár lánya Kádár Ildikó már képzett, nagy tudású lovas és lovas oktató, fiatal kora ellenére mélyen van a szívében a lovak szeretete. A bejáratnál székely kapu fogad,s a szabadsághoz szokott lovak hátán most is táborozó gyerekek ülnek.

Itt a végtelenben,a puszta szikes,aszályos porában vissza lehet menni a kezdetekhez,amikor még lovon járt a magyar,s ló és lovas egymás bizalmára utalva járta a horizontig tartó vidéket. 

Ez is cél, Kádár Ildikó aki nagyon közel van minden nap ló és ember kapcsolatához igazi pedagógus-lélekkel hozza össze a lovakat a gyerekkel. Mert az nem kérdés hogy a ló, és az ember össze tartozik, de manapság az már ritka ha találkoznak is. 

A "Sárréti Pegazus Lovarda" egy olyan hely ahol a rét illata, a ló izzadságának, verejtékének  testszaga összekeveredik az emberével, és   szél szabad pusztájában újra együtt lehet ember a lóval, ló az emberrel mint ezer éve.

Ennek a gyógyító ereje legalább olyan végtelen az emberre nézve, mint itt a sárréten a kilátás, bármeddig elláthatunk,és bármeddig lovagolhatunk őseink nyomaiban, mintha csak akkor élnénk amikor még nem voltak korlátai az embernek.

Akik Budapestről jönnek,s a nagyvárosok falai közül meggyógyulnak abban az érzésben, hogy mint egykori őseik szabadok lettek. És ennél nem kell több az embernek, aki ezer éve vágyik a lovak közelségére.

Kádárné  Ica  27 éves kutyája a Buksi fogad a kapuban, s elhiszem hogy a "Sárréti Pegazus lovardában" biztonságban a lélek, s versbe irom amit érzek,minden hajnalban egyedül vagyok a puszta lovaival, a Sárrét szikes hátára vette a júliusi kánikulát,minden hajnalban egyedül vagyok a pusztán,lovaim hátára szárnyakat képzelek,mig harmatot zihálva legelészik a ménes,szabadsághoz szokott tüdőmet újra,a sárréti pirkadat táltos vére feszíti.

Lövei Sándor

Nincsenek megjegyzések