Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

A legfőbb értéket a gyermekek képviselik! Gyógyszerek helyett lovak!

A Sárrét közepén a puszta sós porában ahol a végtelen horizontra szárnyakat képzel az erre járó, van egy lovarda "A Sárréti Pegazus Lovarda" Sokan messziről jönnek ide, hozzák a gyerekeiket, akik közül van olyan, aki még életében nem látott lovat, s vannak olyanok, akik már gyakorlottabb lovasok. Kádárné Ica a lovarda megálmodója és vezetője mesélt  nekem, városi fül számára izgalmas dolgokat arról mit is jelent ma a lóval való kapcsolata embereknek, gyerekeknek, városi népeknek.
Kádárné Ica elmondta, hogy nagy tapasztalatai vannak az elmúlt évekből, hogy hogyan változik meg az itt táborozó gyerekek viselkedése, mennyire megváltozik a tanuláshoz való viszonyuk. Elmesélte, hogy kapott egy levelet, egy hálás nagymamától, aki leírja unokája a nulláról indult, amikor a lovardába bekerült. Mozgása egyéb koordinációs készségei ugrásszerűen fejlődtek. Ma már kapcsolatot keres a társaival, a korábban félénk visszahúzódó gyerek kinyílt a világra. Kádárné elmondja, hogy ő azt figyelte meg a gyerekeknél, miután elmennek a táborozás végén a lovardából, nem görnyedtek, tartásuk feszes, egyenes derékkal ülnek. Ma, amikor a gyerek a számítógép mellett nő fel, erre égetően szükség van.
Kezdjük elfelejteni, hogy az ember és a ló mindig együtt élt. Ma már a paraszt is autóval jár, a hideg gépek uralta világban, csökken a természettel való kapcsolat. Kádárné Ica elmondja, a gyerekekre azért van ilyen jó hatással a lovaglás, mert amíg a gyerek megtanulja hogyan is uralja a lovat, rengeteg nagy koncentrálást igénylő feladatot kap az oktatójától. Ragaszkodása állat ember irányába növekszik, tud választani jó és rossz között, bizalomra elismerésre vágyik,és dolgozik érte.
Az egyik gyerek nagymamája köszönő levelet irt a lovardának, s boldogan írja, az unokája a lovardában eltöltött  idő után mennyit változott látványosan. A testsúlya normális lett, ingerültsége csökkent, a negatív eseményekre nem hisztizve reagál. Mindezt köszöntheti a "Sárréti Pegazus Lovarda" lovas oktatójának, Kádár Ildikónak,mert a lovardában odafigyelő,szeretet teljes,de szabályt biztosító és tartó, környezetben tanították unokáját lovagolni. 
Az itt táborozó gyerek megismerik a sárréti tájat, a történelem eseményeihez is közelebb kerülnek, nem tankönyv szerű az ismeretszerzés, mert a gyerek érzi részese,alkotó tényezője valaminek,s érdekelté válik abban, amit csinál. A pusztán egyébként is mindig a ló volt az első olyan állat, amivel az embernek közvetlen, hétköznapi kapcsolata volt. Kádárné Ica a lovarda elhivatott vezetője elmondta, itt a gyerekek minden gondjával személyesen, és testre szabottan foglalkoznak.
 A napirend a tábor minden napi élete alkalmazkodik a tájhoz, ehhez a vidékhez, itt a korán kelés után, mint nagyon- nagyon régen, azonnal találkozik a gyerek a lóval, és elkezdik együtt az egész estig tartó kapcsolatot. 
A városi gyerekekre, akik szinte soha nem találkoznak az eleven természettel, felszabadító hatással van ez a szabad élet, melynek ugyanakkor megvannak a szabályai.
 Azok a gyerekek, akik a "Sárréti Pegazus Lovarda" lovas táborából kerülnek vissza az iskolapadokba ősszel, ahogy a hálás nagymama fogalmaz levelében, nyitott lesz, ígéretét betartja, szabad időben olvas, érdeklődő, türelmes és nyitott. Lehet ezt köszönni a lónak, lovasnak, tájnak, embernek, és a gondoskodó múltnak. De a jelenben köszönhető a "Sárréti Pegazus Lovarda"értő, munkatársainak, akik közel hozzák újra hozzánk azt, ami valaha összetartozott a lovat az emberrel.
Lövei Sándor

Nincsenek megjegyzések