Breaking News

Oszkár és Rózsa mami megható története a Csokonai Színházban

Tengely Gábor rendezésében, Kubik Annával és Rózsa Lászlóval a főszerepekben mutatja be az Oszkár és Rózsa mami című regényből készült színdarabot a Csokonai Színház.
Eric-Emmanuel Schmitt francia-belga szerző neve nem ismeretlen a magyar közönség előtt: a budapesti stúdiószínházak több darabját is színre vitték már. Az Oszkár és Rózsa mami egy rövid élet és egy találkozás története. A leukémiás Oszkár a kórházi ágyon fekve találkozik a titokzatos Rózsa mamival, aki humorral és játékkal tölti meg a kisfiú napjait. Ő ugyanis az egyetlen, akit nem riaszt a halál közelsége. Tizenkét napot töltenek együtt, és ez alatt mindent megtesznek, hogy Oszkár elégedetten fejezhesse be az életét. Eljátsszák, hogy Oszkár a megismerkedésük napján született, és attól kezdve minden napja tíz évet ér. A kisfiú tíz szívmelengető találkozásokkal és mindennapi csodákkal − kamaszkori szerelemmel, házassággal, családi élettel és végül az öregséggel − teli napról mesél a Jóistennek írt leveleiben.

Tengely Gábor ebben az évadban két felkérést kapott a Csokonai Színháztól. Novemberben rendezte meg a Rózsa és Ibolya fordulatos történetét, most pedig Oszkár és Rózsa mami találkozása kapcsán mesél egy gyerek és egy felnőtt őszinte kapcsolatáról.  „Oszkárral nem őszinték a felnőttek. Az orvosok sem, a szülei sem. Ez az őszintétlenség, a valóság mindennemű torzítása, a tények manipulálása  ̶ ami engem amúgy iszonyúan zavar a világban ̶ ebben a történetben koncentráltan van jelen” – nyilatkozta a rendező. „Ez az egyik fontos dolog, ami kitágítja az előadás értelmezési tartományát a haldoklás tényén túlra.”

A darab kapcsán azt emelte ki, hogy „nagyon fontos, hogy a színházban bátran, nyíltan beszéljünk a halálról, az eltávozásról, mint az élet részéről, mert erről általában mindenki hallgat. A gyerekeknek azt hazudják, hogy elutazott a nagymama vagy hogy a szomszéd néni elköltözött. Vagy csak a csönd és az elhallgatás van.

Két ember (egy gyerek és egy felnőtt) bonyolult, rétegzett és legfőképpen őszinte kapcsolatának épüléséről szól az előadásunk. Ez sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a betegség és a leépülés, vagy mint a vallás kérdésfelvetései. Emberekről szól. Rólunk. Nagyon sok humorral próbáltuk megközelíteni a mű komoly és komor alapvetését  ̶ nagyon reméljük, hogy az előadáson sokat lehet majd nevetni. A vége is ̶ szándékaink szerint ̶ inkább a megkönnyebbülés, mint a szomorúság. A halál csak tematizálja a darabot, szinte mellékkörülmény. Kikerülhetetlen, de mellékkörülmény.”

Kubik Anna olvasatában Rózsa mami végtelenül magányos, akit az élete megszenvedettsége irányít. „Mindenen túl van, s igen, talán valaha a legősibb mesterséget űzte. Azért szép ez, mert valaki olyan ajánlja fel a segítséget, akitől nem várja az ember. Megkedveli ezt a fiúcskát, mert a szeretet sóvárgása megérinti, annak ellenére, hogy már bezárkózott, már nem akar temetni, nem akar szeretni, nem akar csalódni. Ezt próbálom felvázolni Rózsa mamiban. A fiút ennek a nőnek a puritán igazsága érinti meg, az, hogy nem kertel, nem hazudik neki. Nem jótékony célból nem hazudik, hanem mert ilyenné vált. Azt érzi, érti meg benne Oszkár, hogy őszintén lehet beszélni vele a halálról. Rózsa mami mindemellett megtalálta már az utat az Istenhez és ezt kínálja fel a kisfiúnak.”

Oszkár a kezdeti dühödt állapotból Rózsa mami segítségével a megbékélésig jut. A fiatal színész, Rózsa László ismerte a regényt, s nagy vágya volt, hogy Kubik Annával és Tengely Gáborral dolgozzon. Oszkár szerepe azért is kihívás, mert egy 10 éves fiú szerepében kell megmutatnia, hogy milyennek látja egy gyerek a 40, 50 éveseket. „ Azt mondanánk erről a fiúról, hogy egy rossz gyerek, pedig csak nagyon eleven és nagyon kíváncsi. Szereti feszegetni a határokat. Hiperintelligens és hiperérzékeny, és nem bírja, ha kamuznak neki. Elvárja az őszinteséget. Aztán belép az életébe Rózsa mami a maga idézőjeles trampliságával, nyersességével és nem kezeli Oszkárt hímes tojásként, nem fél attól, hogy elszólja magát, hogy megsérül ennek a kisfiúnak a lelke, mer játszani vele, akár meglökni is, ha a játék úgy kívánja. Oszkár jóformán beleszeret. Az életünket magunknak kell széppé tennünk és Rózsa mami ebben segít. A szeretet és elfogadás tapintatával, no és persze a humorral szépíti meg ennek a kisfiúnak az utolsó napjait.”

Szereposztás

Fordította: Pallai Mara

Rózsa Mami
Kubik Anna Kossuth-díjas, Érdemes Művész

Oszkár
Rózsa László

Díszlet-és jelmeztervező
Michac Gábor

Dramaturg
Pallai Mara

Ügyelő
Karl József

Súgó
Lezó Ádám

Rendezőasszisztens
Laczó Zsuzsa

Rendező
Tengely Gábor Blattner Géza-díjas

Nincsenek megjegyzések