Legyen Ön ennek a portálnak a tulajdonosa! 

Breaking News

Az élet angyala után a halál angyalát is láthatták a debreceniek

Péntek este ezernél is többen megnézték az Oscar-díjas Saul fia rendezőjének új filmjét, a Kölcsey volt a helyszíne Magyarország idei legnagyobb vetítésének.
Három éve közel 850, most pénteken ezernél is több – 1050! – néző mozizott egyszerre Debrecenben. 2015-ben a Saul fia díszbemutatója vonzotta be a rekordszámú nézőt, s már akkor lehetett tudni, hogy Nemes Jeles László rendező nagyszabású, új alkotáson dolgozik. Most a Napszállta viselkedett közönségcsalogató mágnesként.

Csak viszonyításként: az ország talán legnagyobb mozija Szegeden található, ott 550-en nézték meg a Napszálltát. Ahogy a vetítés előtt Fejér Tamás, az Apolló Mozi vezetője elmesélte a nézőknek, nagyon régen volt egyébként Debrecenben, a Széna téren egy fából épített mozi: oda 1500 néző is befért. Az már nincs meg, azóta jóval kisebb mozikban nézhetünk filmeket.
Nem volt egyszerű megszervezni ezt (az egyébként professzionálisan) lebonyolított gigavetítést. Mint a Dehiren megjelent korábbi cikkünkben Fejér Tamás elárulta, folyamatosan rajta volt, hogy minél hamarabb lekössön egy díszelőadást Debrecenbe.

„Ez elé csupán annyi nehézség gördült, hogy a film 35 milliméteres szalagra forgott, és a rendező ragaszkodott hozzá, hogy csak azokon a helyszíneken lehessen premier előtti vetítés, ahol ilyen kópiáról, arra alkalmas vetítőgéppel láthatja a közönség a filmet. A mi még működő 35 milliméteres gépünk a 74 fős Soós Imre-teremben van beüzemelve, így mi ebből a körből kiestünk. Maradt tehát a digitális vetítőgép digitális kópiával, és a Kölcsey Központ természetesen.”

Adva volt tehát a technika, a helyszín és a közönség is egy különleges péntek esti mozizáshoz, ami ilyen tömegben nem mindennapi élmény. Ráadásul ez nem az a hely, ahol zörög a zacskó, ropog a csipsz, szisszen a kóla, amikor éppen valami fontos történik a vásznon.

A 144 perces film vetítését követően a közönségnek lehetősége volt találkozni a rendezővel. A moderátor szerepében ismét Heller Zsoltot láthattuk-hallhattuk: a debreceni esszéista, folkesztéta beszélgetett három éve is Nemes Jelessel, aki a Saul fiával azóta elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Golden Globe-díjat, valamint a legjobb idegen nyelvű alkotásért járó Oscart.
Heller Zsolt felkészülten faggatta a rendezőt, aki szinte az autópályáról esett be a beszélgetésre. (Amit akár udvariatlan gesztusnak is érezhetett az a bő ezer debreceni, aki megnézte a filmet, s utána ott is maradt a beszélgetésen.) Nemes Jeles emiatt elég szétszórt volt, időnként visszakérdezett, hogy akkor mi is volt a kérdés. Viszont többször felidézte, milyen is volt, amikor Almodóvarral vagy Spielberggel beszélgetett.

Elismételte ezúttal is azt, amit három éve – s erre külön utalt is! –, hogy azért 35 milliméteres filmre dolgozik, mert ilyenkor nem lehet 500 órát forgatni egy 2 órás mozihoz. Így nem a vágószobában dől el, milyen lesz a film, hanem a limitált nyersanyag miatt koncentráltan kell dolgozni. Meg egyébként is: ez nem olyan, mint a tévézés, sokkal szebb a látvány, más a textúrája, itt igazi vetítés van, állóképeket vetítenek, amelyek aztán a néző fejében kezdenek el mozogni. Mint mondta, ebben ott van a mágia, nem úgy, mint a pixelekben. Példának hozta a hatvanas évek hazai mozijait, ezek ott voltak még a legkisebb falvakban is, és elmentek az emberek, s megnézték az olasz neorealista filmeket, még akkor is, ha esetleg nem értettek mindent, amit a rendező mondani akart.
A színészválasztásról úgy nyilatkozott, hogy a Leiter Íriszt megszemélyesítő Jakab Juli arca fogta meg, aki a Saulban is játszott. Nemes Jeles arról is szólt, hogy eleve nem akarta olyan széles spektrumon játszatni a színészeit, ahogy a sorozatokat fogyasztó nézők megszokták.
Én más tradícióból jövök, fogalmazott, ahol a kevesebb több.
S hogy miért éppen egy kalapszalonban játszódik a film egy része? Mint mondta, azért, mert a kalapszalonok hordozzák azt az illúziót, ami a századelő világát jellemezte. A filmjét egy tánchoz hasonlította, állandó mozgáshoz, folyamatos körforgáshoz. Nem akart mindent elmondani, elárulni a nézőnek, vallotta Nemes Jeles.

Ha Saul volt az élet angyala, akkor Írisz a halál angyala, mondta a rendező, aki saját bevallása szerint a Saul fia előkészületei, azaz 2013 óta szinte alig tudott pihenni.

Nemes Jeles László úgy nyilatkozott, nincsenek igazán elvárásai a filmmel kapcsolatban, örül, hogy szinte "mindenki megvette": azt szeretném, ha minél többen láthatnák ezt az alkotást, mondta a rendező.

A Napszállta egyébként igazi szuperprodukció magyar léptékkel mérve: majdnem 3 milliárd forintból forgott, amiből a filmalap 1,6 milliárd forintos támogatást vállalt.

Ez önmagában természetesen nem garancia a sikerre. (A debreceni születésű Hajdu Szabolcs például állami támogatás nélkül, a saját lakásában forgatta le Ernelláék Farkaséknál című moziját, amivel a Karlovy Vary Filmfesztiválról elhozta a nagydíjat és a legjobb színészi alakításért járó szobrot is.) Nemes Jelesnek és filmjének mindenesetre szurkoljunk – az már biztos, hogy Velencéből elhozta a filmkritikusok díját.
Napszállta. A főszereplő Leiter Írisz (Jakab Juli) hosszú évek után tér vissza az Osztrák-Magyar Monarchiába, hogy eltávozott szülei legendás kalapboltjában kapjon munkát. A film a béke utolsó napjaiban játszódik 1913 nyarán, szűk egy évvel azelőtt, hogy az I. világháború hosszú évekre beárnyékolta volna Európát. Az éj leple alatt egy idegen keresi fel Íriszt, és bátyja hollétét tudakolja tőle – a lány ekkor tudja meg, hogy Leiter Kálmán néven él egy testvére, akinek eddig a létezéséről sem tudott. Írisz nyomozásba kezd, s bátyja után kutatva egyre mélyebbre húzza a város labirintusa. Írisz számára egyedül a tündöklő Leiter Kalapszalon tűnik biztos pontnak, de a ragyogás mögött a legsötétebb titok tárul fel.
VIA

Nincsenek megjegyzések