A Debreceni Törvényszéken az elsőfokú tárgyaláson a védőügyvéd azzal érvelt, hogy mivel K. Endréné holtteste nincs meg, ezért az idős nő meggyilkolása sem bizonyított. A vádlott az utolsó szó jogán azt mondta: az idős nőt nem ölte meg, a szállásadóját, S. Antalt pedig nem akarta meggyilkolni. Mint mondta, „sajnos akkor így alakult.” Az ügyész tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetést kért a vádlottra.
Az első fokon eljáró bíróság májusban hirdetett ítéletet, a darabolós gyilkost nem tényleges életfogytiglanra, hanem „csak” életfogytiglanra ítélték. Nagy Antal tanácsvezető bíró azt mondta, a férfit mint visszaesőt, előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölésben találták bűnösnek. Nagy Antal bíró azzal indokolta, hogy nem tényleges életfogytiglanra ítélte a férfit, mert a nyomozati szakban beismerő vallomást tett. Azzal azonban, hogy 40 év múlva, s akkor is csak feltételesen szabadulhat a gyilkos, a társadalmat védik. Az ítélet ellen gyilkos és védője enyhítésért, a főügyész tényleges életfogytig tartó büntetésért fellebbezett.
A másodfokú tárgyaláson a Debreceni Ítélőtáblán a védőügyvéd és az ügyész is nagyjából ugyanazokat az érveket hozta fel, mint első fokon. Az ítélet kedden született meg: az Ítélőtábla Balla Lajos vezette tanácsa súlyosbított az első fokú ítéleten: tényleges életfogytiglant kapott a két emberrel végző férfi. Az ítélet jogerős.