A cigányprímás és a fillér – az élet a Biharikertben

Bádogemberrel, a Futrinka utca tökházikójával és egy olyan szürreális parkkal is találkozhatnak a Biharikertbe látogatók, amelyikben nem létezik hasznosíthatatlan holmi. Sőt, ebben az övezetben még a régi váltópénzünk is elfogadott.

A csaknem szabályos téglalapalakú városrészt a Diószegi út, a Hétvezér és a Lahner utcák, valamint a Debrecen–Nyírábrány-vasútvonal határolja. Központi övezete a Diószegi-nagykanyar, ahol nemcsak mókás nevű búfelejtő (Nyakolaj) és egykor jól prosperáló nagyüzemek találhatók, hanem innen nyílik a Bihari utca is. Ennek pedig névadója egy bizonyos Bihari János hegedűművész, prímás (1764–1827), akit a császári és más európai udvarokban a magyar Rossiniként emlegettek.


Sőt egyes források szerint ő alkotta meg a Rákóczi-indulót is. Ígéretes karrierjének a kéztörése vetett véget. Rajta kívül más tragikus sorsú személyek előtt tisztelgő utcanév is van ám a Biharikertben – gondoljunk csak Knézich Károly (1808–1849) és Lahner György (1795–1849) honvédtábornokokra, aradi vértanúkra, valamint Lenkey János 48-as huszártábornokra (1807–1850) és Török Ignác hadmérnökre (1795–1849), aki ugyancsak  aradi vértanú.


Az elsőként megszólított Frank Szabolcs elégedetten nyilatkozott a kertségbeli életről, de azt azért határozottan jelezte, hogy nagyon ráférne a szilárd burkolat az utcájukra, az amúgy rövidke Kandó Kálmán utcára. Kertészeti elfoglaltságai miatt ennél többet már csak annyit diskuráltunk a fiatalemberrel, hogy egyébként szeretnek ott lakni, s elégedettek a közbiztonsággal is – a közelben élő Vizer Györgynek azonban még volt mondanivalója ezzel kapcsolatban.

 
A nyugdíjas férfi ugyanis nemcsak arra hívta fel a figyelmet, hogy az utcában élő tizenegy családnak nincsen vezetékes vize, hanem azt is felelevenítette, hogy mintegy két éve kérvényezték az utcájuk leaszfaltozását. Az utcabeliek vállalták a rájuk eső önerő kifizetését, ám eddig sajnos nem jutottak sorra. Pedig nagy esőzéskor „térdig járnak” a vízben, mivel a közeli patak elönti őket. Ennek bizonyságaként vendéglátónk mutatott is egy igen meggyőző fényképet.
A kertség más nagyságok előtt is tiszteleg az utcaneveiben. Ilyen Csűry Bálint akadémikus, nyelvész (1886–1941), Erdei Ferenc agrárközgazdász, szociológus (1910–1971), Erkel Ferenc zeneszerző (1810–1893), továbbá Gáspár Endre író (1897–1955) és Keresztesi József református lelkész (1748–1812) is. A zóna „lakója” ily módon Rippl-Rónai József festőművész (1861–1927), Somogyi Pál professzor, főjegyző (1843–1913), valamint Stromfeld Aurél vezérkari tiszt (1878–1927) és Vikár Béla népzenegyűjtő, műfordító is (1859–1945).


Mindemellett a hazai fauna lényei is megelevenednek ebben a kertségben, hiszen van itt Csuka, Daru, Kerecsen, Őz, Szarvas és Vadliba utca is. E különös múzeumban ugyanakkor a mesterségek is saját „vitrint” kaptak – lásd a Kántor, a Kerékgyártó, a Kosárfonó, a Pandúr és a Rézmetsző utcaneveket. Itt is található egy Malom utca, rajta pedig szép ipari épület. Ebben azonban ma nem gabonát őrölnek, hanem már másféle vállalkozás működik benne.


Turi Zsuzsannával a fiatalabb korosztály képviselőjeként elegyedtünk szóba. Az érettségi előtt álló hölgy is szereti a lakóhelyük csendjét, nyugalmát, viszont azt is megvallotta, hogy kortársaival az itteni, egy-két kerti parti kivételével többnyire feljárnak a belvárosba szórakozni (de ettől függetlenül is kevés időt tölt otthon, hiszen iskolában van). Szerencséjére jó a tömegközlekedés, és a 30-as és a 15-ös buszokkal is el tud jutni az úti céljaihoz.



A buszfordulónál, a Biharikert csücskében található az új körforgalmas útkereszteződés, s itt működik az állategészség-ügyi állomás, az állatkórház, valamint a térség másik nagyobb cége, a megyei vízművállalat. A Biharikert különlegességeit is megismerni szándékozóknak jó szívvel ajánlható a Létai úti „mesekert”, ahol kovácsolt, faragott és öntött idomok, figurák népesítik be az ingatlant az autóúttól a udvar végéig s a pincétől a padlásig.
Erről a helyről valóban elmondható, hogy a létrehozójának minden érték, és bármilyen – másnak haszontalan – holminak megtalálja a legpazarabb helyét. Olyannyira, hogy az összhatás teljesen megnyugtató, ugyanakkor a zsúfoltság ellenére is egyértelmű, hogy a megannyi „himmi-hummi” között kényelmesen lehet jönni-menni. E birtokon kívül a Diószegi úti bádogemberrel is mindenképpen érdemes megismerkedni.


„Ő” egy olyan életnagyságú DJ (valójában reklámalak), akinek a csillogó páncélzatát már messziről meglátja az ember, ám első pillantásra el sem hiszi, hogy nincs baj a szemével. Ilyen álomszerű élményt nyújt a Lahner utcai gömbház is, ami valóban olyan, mintha a képzelet világából röppent volna oda. Aki pedig szereti a meséket, tényleg azt várja, hogy lépjen ki e fészekből Manócska és Varjú koma s a nyomukban Mazsola és Tádé.