Feszegetni a határokat, legyõzni önmagunkat

A Derecske Budo Egyesületnek körülbelül negyven tagja van, húsz-huszonöt utánpótlás korú és tíz-tizenöt felnõtt. Közülük februárban kiemelkedõ teljesítményt felmutatva bajnokságot nyert a klub tizenkilenc éves kiválósága Dávid András a Full-Contact Karate budaörsi Felnõtt Magyar Bajnokságán. Bandi Berettyóújfaluban él családjával és Debrecenbe jár egyetemre, mégis városunkban ûzi a sportágat, és Derecske hírét öregbíti számos versenyen. A sikerhez több ember kell, ebben vitathatatlan edzõinek munkássága is. Bandi megérkezéséig a mesterrel, Pápai Zoltánnal beszélgettem a derecskei kyokushin karate hagyományairól, a klub életérõl.


 - A budo a harc útja - kezdte mondandóját a mester. - A karatét gyakorlók két rendszerben tudják megméretni magukat. Övfokozatban lehet fejlõdni idõrõl idõre, és az övvizsgákon az elsajátított technikákat tudják visszaadni az edzésre járók. Ez az egyik. A másik út az, ahol a versenyzésben tudja megvalósítani önmagát a karatéka. Mindkét út során határokat kell feszegetni.

- Mi vezetett arra, hogy versenyzõbõl edzõvé válj? 
- Nyolcéves korom óta karatézom, amikor elértem a tizennyolc éves kort, láttam, élversenyzõként nem tudom ezt a sportágat ûzni. Tanultam, így nem vegetten fel a versenyt azokkal, akik hivatásszerûen ûzik ezt a sportot. Ekkor gondoltam úgy, hogy abbahagyom a versenyzést, és elkezdek valahol máshol tevékenykedni. Létrehoztam egy csoportot, hogy a megszerzett tudásomat tovább tudjam adni mások számára. A klubnak a vezetõje is vagyok, testvéremmel, Pápai Gáborral irányítjuk a tréningeket.

- Mint a Dávid András példája is jól mutatja, Derecskén az utánpótlásnevelés jó úton halad. Mik azok az összetevõk, melyek a siker kulcsát is adhatják a fiatalok fejlõdéséhez? 
- Külön folyik a munka a gyerekeknek és a felnõtteknek. A gyerekcsoportot 8-14 éves korig látogatják. Tizennégy éves koruk körül, amikor kezdenek erõsödni, átkerülnek a felnõtt csoportba. A nagycsapatban már lehet kondicionálni is. Vannak egyébként életkori sajátosságok, amit a gyerekeknél figyelembe kell venni. Nagyon ügyesek, erõs a kombinatív képességük, könnyen tanulnak technikákat, jól tudnak utánozni, nagyon jól reagálnak. Ezek olyan készségek, melyeket késõbb nehéz elsajátítani. Egy gyereknek néha elég egyszer megmutatni azt, amit felnõttnek akár többször is. Az edzéseket speciálisan úgy végezzük, hogy a felét a vizsgákra való készülés jegyében töltjük, sokat ügyesítjük õket, készséget, egyensúlyt fejlesztünk. Tizennégy éves korig nincs szükség arra, hogy a fizikai állóképességre fektessük a hangsúlyt. Inkább az ügyesség, a fegyelem mérvadó. Hetente háromszor tartunk edzést. Korosztályos versenyek már vannak nyolc-tíz éves kortól, és tizennyolc éves kortól lehet nevezni a felnõtt versenyekre melyek helyi, regionális, országos szinten szervezõdnek. Van a Diákolimpia, ami kétfordulós, és van, Magyar Bajnokság. E kettõ minden korosztályban létezik.

- Mire tanít a kyokushin amellett, hogy példamutató életre nevel, önvédelmet fejleszt, személyiséget formál? 
- Szokták mondani, hogy a kyokushin a végsõ igazság karatéja. Az egyetlen full-contact karate. Ez azt jelenti, hogy az ütések, rúgások teljes erõbõl történnek. Fegyverré kell edzeni az öklödet, lábadat és teljes erõbõl ütheted az ellenfeled. Képesnek kell lenni helyesen ütni és rúgni, de ezeket bírni is kell, mikor kapjuk. Feszegetni a korlátainkat, kilépni a komfortzónából és mindig egyre jobban kifele tolni a teljesítõképességet. Edzéseken is erre törekszünk. Elsõsorban magunkat kell legyõzni, majd az ellenfelet.

- Beszéljünk kicsit a címben szereplõ karatésról. 
- Dávid András, tizenkilenc éves. Tavaly a Diákolimpián dobogón végzett, és most lépett ki a felnõttek közé a plusz kilencven kiló kategóriában. Elsõ felnõtt versenye volt. Úgy gondoltuk, hogy tapasztalatot kell szereznie, biztosítani kell az átmenetet a juniorból a felnõtté válás folyamatában. Ez a tapasztalatszerzés olyannyira jól sikerült, hogy megnyerte a versenyt. A legnagyobb riválisait is sikerült megvernie kitartásával és harci szellemével. A döntõben harminc év feletti ellenfele volt, a döntõig vezetõ úton negyven év feletti, tapasztalt versenyzõvel is meg kellett küzdenie. Budaörsön volt a Magyar Bajnokság, minden karatés összegyûlt, és full-contact rendszerben folyt a küzdelem. A gyõzelem által bekerült a válogatottba. Közösen úgy döntöttünk, hogy az Európa Bajnokság még nagy falat lenne, ezért nem indult. Próbáljuk a megszerzett elsõséget megtartani. Érdekesség, hogy sikere után egy héttel a testvére diákolimpiai bajnok lett ifjúsági nehézsúlyú kategóriában. Ez az utánpótlás korosztály legnagyobb tavaszi versenye.

Közben megérkezett a terembe a friss magyar bajnok, így arra kértem, meséljen magáról, mesélje el élete talán legnagyobb élményét.


- Mióta karatézol és miért pont ezt a sportágat választottad? 
- Hétéves korom óta karatézom, immár tizenkét éve. Egy karate bemutatót láttam általános iskolás koromban, aztán elmentem megnézni egy edzést, a következõben már én is beálltam. Teljesen magával ragadott ez a sport. Berettyóújfaluban az ottani egyesületnél kezdtem el a tréningezést, de már harmadik éve, hogy a derecskei csapathoz csatlakoztam, mivel itt jobbnak láttam a feltételeket. Ismertem az itteni helyzetet, mivel régebben az újfalui klubnak a derecskei egy fiókklubja volt.

- Milyen emlékeid vannak a pár hónappal ezelõtti országos versenyrõl, ahol te álltál fel a dobogó legfelsõ fokára? 
- Ez a verseny idén februárban volt Budaörsön, én a szuper nehézsúly kategóriában indultam, ahol a kilencven kilogramm feletti felnõtt versenyzõk méretik össze tudásukat. Nálam csak idõsebb ellenfeleim voltak. Két vetélytársam martfûrõl származott és volt egy budapesti is. Kicsit szokatlan volt a helyzet, mivel ha máskor elmegyünk versenyezni, akkor több karatés jön Derecskérõl, de most csak én voltam egyedül, így minden figyelem rám irányult. Ez teljesen feltuningolt, doppingolt. Az említett három ellenféllel kellett megküzdenem, a döntõt stílszerûen a tavalyi bajnokkal vívtam. Az elsõ küzdelmemet három perc alatt, meggyõzõ fölénnyel nyertem meg, a második ellenféllel még másfél percig sem tartott a mérkõzésünk, a döntõben pedig a három perc után döntetleneket kaptunk a bíróktól. A következõ két percben pedig egyhangúlag engem hoztak ki gyõztesnek.

- Mi a célod ezzel a sportággal, meddig akarsz eljutni? 
- Ausztriában lesz egy verseny, ahol meg akarom mérettetni magam. Majd októberben az U22-es Euróba-bajnokság, jövõre felnõtt Európa-bajnokság, négy év múlva pedig világbajnokság következhet, ahol szeretnék a legjobb tizenhatba bekerülni. Emellett a 2020- as olimpia is a terveim között szerepel. Most zöldöves vagyok, néhány év múlva szeretnék fekete övet szerezni, de elõtte minél több színtéren akarok bizonyítani.

Írta: Szénási László/derecske.hu