Majoros Petronella: Isten Éltessen Magyarország!

2015 augusztus 20-án a nemzeti ünnep alkalmából, Hajdúszoboszlón (Európa legnagyobb fürdővárosában) Majoros Petronella önkormányzati képviselő tartott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd teljes szövege itt olvasható
"Augusztus 20-a az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja, ünnepnapja.

A magyar nép hosszú vándorlás után érkezett a Kárpát-medencébe és Árpád fejedelem vezetésével itt vert gyökeret, talált otthont, magyaroknak házat, hazát. 

Államunk, kultúránk és hitvallásunk alapjai, azaz a magyar államalapítás eredete hosszú történelmi folyamat, több mint 1000 évre nyúlik vissza.

Alapjait sok vonatkozásban már Géza előkészítette. Szent István apja Géza nagyfejedelem fontos döntések előtt állt uralkodása idején.

Legfőbb célja volt, békében maradni a szomszédokkal, felvenni a kereszténységet és megerősíteni a központi hatalmat. 

Uralkodása idején a keleti és a nyugati rítusú kereszténység kultúrköre között őrlődött a nép. A döntés, hogy a római katolikus egyházat vagy a bizáncit választja, az ő kezében volt. 

Géza tudta, ha népe nem lép a keresztyén államok sorába és pogány marad, el fog pusztulni. Ezért népével a nyugati rítusú keresztyén egyházhoz csatlakozott, lerakta az ország alapjait és keménykezű politikájával erős hatalmat teremtett. 

Felismerte, hogy a kalandozások utáni válságból csak ez a politika jelentheti a kiutat. Meg kell állapodni, színt kell vallani.

A X. század végén, a kalandozások lezárulása után a magyarság tehát válaszút elé került. A tét nagy volt: fennmaradás, vagy pusztulás. 

A magyar állam megalapítását fiához, Szent Istvánhoz kötjük, aki e keresztségben tökéletesen vitte tovább apja örökségét. A magyarok országát, a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény Magyar Királysággá alakította. Új és erős keresztény egyházszervezeteket hozott létre és államszervező tevékenységével kemény rendet, egységes jogot, törvénykezést épített ki, emellett bekapcsolódott az európai politikába is. Az ezeréves magyar törvénytár is az általa alkotott törvényekkel kezdődik.

Hatalma megerősítésének útján nagy előrelépést jelentett koronázása.  II. Szilveszter pápától koronát és apostoli áldást nyert, ez jelképezte az ország önállóságát és függetlenségét a Német - Római Császárságtól, valamint ez által Magyarország belépett az európai keresztény nemzetek sorába.

1083 augusztus 20-án Szent László királyunk pápai jóváhagyás mellett, a székesfehérvári Bazilikában oltárra emeltette I. István relikviáit, így a nagy király a szentek közé emelkedett, de Szent István ünnepnek megtartását csak később 1771-ben Mária Terézia rendelte el. Állami ünnepként igazán csak a 20. század első felében nyerte el méltó helyét, különös tisztelettel adózva akkor a trianoni békediktátum által elszakított magyarság előtt is. 

Viharos történelmünk során Szent István mindig is a független magyar állam szimbóluma volt, ma egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk, - létünket, országunkat ünnepeljük. Különös ünnep ez. Kicsit kilóg a többi nagy nemzeti ünnepeink közül. Míg március 15-én és október 23-án elvesztett szabadságharcainkra, hőseinkre emlékezünk, ma Szent István napján születést ünneplünk, államunk megalakulását.

A mai kor embere számára több mint ezer év távlatából felmerül a kérdés, mit is üzen ez nekünk, mit is köszönhetünk neki. 

Szent István királyunk történelmünk egyik legnagyobb alakja. Neki köszönhetjük államunk, országunk megalakulását, stabilizálódását, majd mai szóval élve, - nemzetközi elismertetését. István egész uralkodását a Kárpát-medence egységének a megteremtése, illetve a kereszténység elterjesztése jellemezte. 

Miután az országban békét teremtett és megszilárdította hatalmát, külpolitikájában is alapvetően a békére törekedett szomszédjaival.  

Egy nyitott, és a keresztény kultúrát befogadó, és azt támogató országot hozott létre. István különösen támogatta a hitéletet. Szervezte a magyar keresztény egyházakat, templomokat, kolostorakat építetett, ahol megindultak a tanítások, iskolák működtek és ezek váltak a művelődés szellemi központjaivá, ide nyúlnak vissza keresztyén szellemi gyökereink. 1000 éve már, hogy ezek a keresztény tanítások az életünk részét képezik itt a Kárpát-medencében. 

Ez alatt az ezer év alatt számos náció fordult meg errefelé. Sokan jöttek barátsággal, és sokan ellenséges szándékkal. Sokszor nem is tudtuk mindig megítélni elsőre ki barát és ki nem, sokszor rosszirányba sodort a történelem, volt, hogy nem tudtuk hova álljunk, merre forduljunk, - valahogy mindig ütköző zónába kerültünk…, de hitünk mindig megtartott, és így el nem veszett e haza… - Kelet és nyugat között gyönyörű medence. Magyarok otthona.

Bármely idegen felénk járt a történelmünk során, mind megcsodálta hazánkat, gyönyörű természeti adottságainkat, kincseinket, méltatta nemzetünket, népünk tudását, bölcsességét, vendégszeretetét. 

Mindig is nyitott, befogadó nemzet voltunk. Így váltak magyarokká, évszázadok alatt németek, szerbek, zsidók, tótok, cigányok, rácok, - így váltak magyarokká mindazok, akik itt letelepedtek, mert szerettek itt élni, gyarapodni, gazdagodni, európai módon, keresztyén emberként építeni és megvédeni mindazt, ami örökségünk már ezer éve, Szent István öröksége. 

Ez az, amit Szent Istvánnak köszönhetünk, és ez az üzenet ma is. Őrizni és ápolni a kultúránkat, építeni, gyarapítani mind azt, ami magyar. 

Most amikor egy világméretű népvándorlás szemtanúi, és egyre inkább szenvedői is vagyunk az eseményeknek, különösen fontos a keresztyén szeretet, de vele együtt az elővigyázatosság is. 

Emberek tömegei, családok menekülnek el otthonaikból, szociális helyzetük, jobb életkörülményeik reményében, súlyos kihívások elé állítva ezzel a magyar népet is. 

Sajnos olyan idegen emberek is érkeznek Európába, akik nem építeni jönnek, nem értik ezer éves történelmünk, nem értik keresztény értékeink, nem fogadják Jézus tanítását, más tanítással, más értékrenddel bírnak, alkalmazkodni képtelenek, de maguknak életteret kérve,- sokszor követelve- a bizonytalan Európa nem tud mit kezdeni a menekültekkel, a bevándorlók millióival. 

Európa a kereszténység, a humanizmus, és az emberi jogok hazája -- és egyre kínosabban szembesül azzal, hogy nem tud megfelelni ezeknek az eszméknek. 

Márpedig a bevándorlás feszítő gazdasági és kulturális kockázatai pontosan ezzel fenyegetnek. Európa most bizonytalan, hezitál, és úgy tűnik nincs egységes álláspont a cselekvésben, a megoldást a tagállamokra bízza. Európa indentitás hiánnyal küzd, elveszni látszik keresztyén szelleme, és nélküle gyenge a világ démonaival szemben. 

Nekünk, magyaroknak, talán ismét történelmi szerep jutott. Úgy tűnik, ütköző pontban vagyunk megint. Árgus szemek lesik, mit és hogyan teszünk. Elő kell hívnunk tehát Szent István szellemét, keresztyén hitünket, azt a teremtő erőt, mely ezt a földet Magyarországgá tette, és a mai napig megtartotta.  Büszkén kell vállalnunk Szent István örökségét, és nem csak vállalnunk kell, de kötelességünk is megőrizni azt. 
1038-ban amikor a nagy király meghalt, már egy a magyarokat összefogó, stabil Magyarországot, egy a kornak megfelelő „modern, európai irányba vezetett”, működő keresztény államot hagyott utódjára, amelynek megteremtésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. A hit, az összefogás, az egység megteremtése. Ez a nagy mű! Ez biztosította, hogy a magyar nép nem tűnt el a történelem süllyesztőjében sok más néphez hasonlóan, hanem Európa integráns része lett. 

És ez az igazi hagyaték, ez hát az üzenet! Hit, összefogás, egység!       Ezek azok a tulajdonságok, amelyek megtartottak, és megtartanak minket ez után is. Nincs más út, mint meghajolni az örökség előtt, békében, szeretetben, egységben állni a jövő elé, mint ahogy törzseink is eggyé váltak, egy akaraton Szent István államában.

Legyünk hát büszkék rá, hogy több mint ezer éve már biztosan itt vagyunk mi Magyarok és európaiak. Legyünk büszkék kultúránkra, szellemi és fizikai örökségünkre, őrizzük és ápoljuk azokat, hogy megadassék utódainknak, hogy még ezer év múlva is államunkat ünnepeljék augusztus 20-án, Magyarországon, Szent István napján.   

Végezetül engedjenek meg egy idézetet, egy mondatot Vörösmarty Mihálytól, - ismerni fogják… - „ Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar…

Köszönöm"