Szárnyát vesztett angyal a földön – Sérült gyerekek ünnepeltek az Immánuel Otthonban

Bogi, Rozi és Szofi a várandósság 26. hetében jöttek világra, mindhárman betegek. Ennek ellenére édesanyjuk, Rita azt mondja, nekik minden nap karácsony. Számára az a legfontosabb, hogy a lányok harmóniában éljenek, amíg pedig ők nem adják fel a küzdelmet, addig ő sem fogja. 
Kerekesszékben ülő királyok és pásztorok várakoznak a kis Jézus bölcsője körül. Egy csillagnak öltözött kislány éppen egy felnőtt segítségével hoz fényt a betlehemi előadásba, amikor szerdán megérkezünk a fogyatékos fiatalokat ellátó Immánuel Otthon karácsonyi ünnepségére. A nézőtéren ugyancsak sérült gyerekek figyelik a darabot, de egy fiú nyugtalanságának ad hangot. A szülők próbálják csitítani, úgy tűnik sikerrel, ismét leköti a történet. Ekkor egy anyuka tolja be lányát a terembe, félreállok az útból, hogy elférjenek. A magatehetetlen gyerekről pillanatok alatt lekerül a kabát és a sál.

“Minden nap karácsony”

Mindeközben a folyosón egy angyallal találkozom, sietnie kell, hamarosan ő következik. Az édesanyjától, Bársonyné Őz Ritától megtudom, heteken át, reggeltől estig készültek az előadásra. Az asszony tizenegy évet várt a gyermekáldásra, végül lombik programmal esett teherbe és hármasikreket szült. Bogi, Rozi és Szofi a várandósság 26. hetében jöttek világra, mindhárman betegek. – Boginak a bal oldala bénult, Rozikának a beszédközpontja sérült, Szofi pedig egyáltalán nem önálló, ráadásul hallássérült is, hármójuk közül ketten szobatiszták – sorolja. Mindezek ellenére azt mondja, nekik minden nap karácsony és az a legfontosabb, hogy a lányok harmóniában éljenek, amíg pedig ők nem adják fel a küzdelmet, addig ő sem fogja. Az ikrekkel közösen készült az ünnepre is, linzert és mézeskalácsot sütöttek. – Olyanok, mint bármelyik más gyerek, néha ők is összekapnak, de nagyon ragaszkodnak egymáshoz és habár egyszerre születtek, teljesen különböző a természetük. Abban viszont egyformák, hogy egyáltalán nem követelőzőek. A legkisebb dolognak is nagyon tudnak örülni, annak is, ha csak egy csillagszórót gyújtunk. Hallja? Bogi hangja – itt félbeszakad a beszélgetés, sietve térünk vissza az előadásra. Rita videón rögzíti a fellépést.

– Nagyon szépen énekelt – jegyzi meg a dal végén. A darab után Bogi az édesapjához igyekszik. A férfi újból és újból a levegőbe emeli, így haladunk a folyosón. Bogi szárnyai lebegnek, ahogy a magasba érkezik, egészen addig, amíg apja le nem veszi a díszt a ruháról, hogy a kislány kényelmesen tudjon ülni a szobában, ahova érkezünk. – A kerekesszék ott van…– hívja fel a gyermek a felnőttek figyelmét, hogy az a másik szobában maradt. Édesapja elindul azért, én meg Bogi szárnyait dicsérem. – Láttad? Angyal voltam – mondja, majd édesanyja biztatására ismét elénekli nekünk a karácsonyi dalt. – Kicsit halkan énekeltek a lányok – értékeli az előadást, közben megérkezik Rozi is. Bogi le szeretné írni a nevét a füzetembe, átadom a tollat, ő pedig elkezdi húzni a vonalakat. Ezalatt arról érdeklődöm, mit szeretne a jézuskától. – Egy babát – jelenti ki, majd kinyílik az ajtó. Győri Zsófia, az otthon igazgatója lép be azon. Bogi rögtön hozzá akar menni, a nő karjaiba veszi, a kislány pedig hatalmas puszikat ad az arcára. Ebből Rozi sem akar kimaradni, őt Rita emeli magasba.

A családot magukra hagyva Zsófi arról beszél, a karácsony a szeretetről szól, ez pedig nem szabad, hogy elvesszen a csillogásban. Ahogy mondja, a műsorban közel harminc gyerek szerepelt, és még ha akadt köztük olyan is, aki nem tudott megszólalni, jelen volt csillagként, vagy angyalként. – A gyerekek két hónapig készültek erre az alkalomra és most nem mi ajándékoztuk meg őket, hanem ők adtak nekünk meglepetést. Ezek a gyerekek megtanultak a fogyatékosságukkal együtt élni, nem lehajolni kell hozzájuk, hanem engedni, hogy ők hajoljanak le hozzánk – érzékelteti a különbséget az otthon igazgatója, majd siet vissza az angyalok közé.

0 Megjegyzések

Hirdetés