Bútoron támaszkodó gerenda tartotta a tetőt

Szívességi lakóként használta az idős asszony a Barcaság utcai házat.
Legfeljebb morális felelőssége vethető fel annak a háztulajdonosnak, akinek házában Nagy Sándorné, a tüdőrákos asszony élt a Nagysándor-telepi Barcaság utcában, s a tudta nélkül bontották el az általa használt épület majd’ felét.

Noha a nő kevés, másnak talán értéktelennek számító holmijai a házban vesztek, ezzel együtt úgy tűnik, a bontást nem jogszabályokba ütközően hajtották végre, ugyanis közvetlen életveszély állt fenn – derül ki a járási hivatal érdeklődésünkre küldött válaszaiból.

Mint arról írtunk, az épületet december 28-án azt követően bontották meg, hogy előző nap a katasztrófavédelem életveszélyessé nyilvánította, mivel a fala a szomszédba vezető gázcsövet veszélyeztette. A tetőt egy szekrényen támaszkodó gerenda tartotta.

Nagy Sándornét nem szerették a szomszédai, akik a Napló cikke után odacsődülő bulvármédia újságíróit sem kedvelték meg. Ez hamar kiderült kedden, amikor ismét ellátogattunk a Nagysándor-telepi Barcaság utcába, ahol december 28-án elkezdték lebontani a házat, amelyben élt. Az asszony szívességi lakóként használta az épület középső, rogyadozó, mintegy 30 négyzetméteres lakrészét.

Érdemes azonban itt megállni, miután korántsem rendkívüli, hogy egy épületet életveszélyessé nyilvánítanak. Mint megtudtuk, csak Debrecenben 53 épület esetében állapították meg ezt 2016-ban. Az ilyen ügyekben a Debreceni Járási Hivatal Építésügyi Osztályának van eljárási joga, sőt, kötelessége, amit más hatóság – például a katasztrófavédelem – jelzése alapján is elindíthat. Ennek célja – írták érdeklődésünkre – az életveszélyes állapot megelőzése, illetve – szakszót kölcsönözve – a jókarbantartás biztosítása.

Valaki beszólt

A 77 éves, komoly betegséggel küzdő Nagy Sándorné által használt lakás esetében a katasztrófavédelem állapította meg az életveszélyességet: december 27-én lakossági bejelentésre vizsgálták meg a házat, amely egy három otthonból álló ingatlan középső lakrésze. A szemle során többek között azt állapították meg, aminek nyomai a Napló felvételein is látszanak: a mennyezetet tartó gerendát az egyik bútor tartotta. S miután a ház mellett futó gázvezetéket a ház hátsó fala veszélyeztette, értesítették a szolgáltatót. Még akkor gondoskodtak az asszony elhelyezéséről. A gázt szakaszolták, majd a szolgáltató a szomszéd gázóráját leszerelte.

Hogy ez volt-e a fő oka annak, hogy az érintett szomszéd közreműködött a bontásban, nem tudtuk tőle megkérdezni, mivel december 30-án kollégánk nem érte el, kedden is hiába kerestük otthonában, és a hátrahagyott üzenetünkre sem reagált.

Nem kell bontási engedély

A járási hivatal érdeklődésünkre közölt válaszaiból kitűnik: a bontás után napokkal, december 30-án a katasztrófavédelem tájékoztatása alapján értesültek az épület állapotáról. Mint írták, ha egy épületet életveszélyesnek nyilvánítanak, a tulajdonosnak haladéktalanul meg kell kezdenie az életveszély elhárításához szükséges munkákat, azaz az építmény megerősítését vagy bontását. A mielőbbi intézkedés érdekében előzetes bontási engedély sem szükséges. Ugyanakkor a tulajdonosnak bontásra jogosult kivitelezőt kell megbíznia, aki köteles betartani az előírásokat. Az általunk, a helyszínen látottak alapján viszont erősen kérdőjeles, hogy a bontást végzők rendelkeztek az ehhez szükséges szakismerettel, jogosultsággal, illetve hogy a szabályokat betartották. Ráadásul a járási hivatal január 2-án végzett helyszíni szemléje során azt állapították meg, hogy a megmaradt szerkezetek további intézkedést igényelnek, azaz a bontást nem teljes körűen végezték el.

A tulajdonost a munkálatok körülményeiről is szívesen kérdeztük volna, ám munkatársunk hívására és SMS-ére sem reagált. A fentebb írtak miatt legfeljebb erkölcsi, morális felelőssége vethető fel, amiért a lakást használó és évtizedek óta abban élő Nagy Sándorné tudta és az abban található kevéske értékére tekintet nélkül látott hozzá a bontáshoz.

Annak biztosítása viszont feladata és felelőssége a tulajdonosnak – írta egy másik kérdésünkre a járási hivatal –, hogy az épületben senki se tartózkodjon. Ezzel nem is volt gond: akkor ugyanis Nagy Sándorné a néhány házzal odébb lakó rokonánál időzött, aki a katasztrófavédelem döntése után fogadta be a tüdőrákban szenvedő asszonyt. Ott azonban nem maradhat. A város – tudtuk meg a polgármesteri hivataltól – gyors megoldásként elhelyezést kínált a Pallagi úti idősek otthonában, azzal azonban eddig nem élt, de a felajánlás továbbra is érvényes – hívták fel a figyelmet. Ő egy kis szoba-konyhát, vagy téliesített víkendházat szeretne. Ha találna is ilyet, jelenlegi fizikai és anyagi állapota alapján viszont kérdéses, el tudná-e magát látni.

A rokonokhoz járt tisztálkodni

Nagy Sándorné, amikor kedden a lebontott házban való lakhatása jogszerűségéről kérdeztük, azt mondta, a házban évtizedeken át élt, volt élettársa beteg szüleit gondozta, majd – miután ők és az élettársa elhunytak – maradhatott ott, ám erről irat nem készült. A háznak időközben új gazdája lett, a pontos tulajdonviszonyok azonban Nagy Sándorné előtt tisztázatlanok. Az asszonyt időlegesen befogadó Bordán Gyuláné állítja, olyan is elhangzott a tulajdonos szájából, hogy amíg Nagy Sándorné él, addig maradhat az ingatlanban.

A szomszédok és Nagy Sándorné haragos viszonyára már utaltunk fentebb. Kedden is kölcsönösen illették egymást vádakkal. Felrótták például az asszonynak, hogy nem fordított figyelmet a házra, vagy arra, hogy a kéménye kívülről égett, és sokáig italozott is.

Amikor ezekkel szembesítettük, utóbbit nem tagadta. Elismerte, hogy ivott, ám miután az élettársa elhunyt, letette a poharat. Azt is mondta, a 28 ezer forint nyugdíjából nem jutott pénz a ház karbantartására. Ő viszont az udvari vécé lebontását kérte számon a házszomszédain, illetve állítja, hogy rendszeresen igyekeztek vele kitolni: a kémény például azért néz ki úgy, ahogy, mert téglákkal tömítették el a járatát, a padlást pedig nem lehetett megközelíteni, mivel lezárták.

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések