Kossuth-díjat kapott Berkesi Sándor karnagy, Debrecen díszpolgára

A nemzeti ünnepen Kossuth-díjat vehetett át a Debreceni Református Kollégium Kántusának vezetője. Kossuth-díjjal ismerték el a Csokonai Színház egykori igazgatójának munkásságát is.
Március 15. örökre szólóan nemzeti önbecsülésünk és a haza legjobb tudásunk szerinti szolgálatának ünnepe - mondta a Parlamentben elmondott ünnepi beszédében Áder János köztársasági elnök csütörtökön, a Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint a Magyar Érdemrendek átadása előtt.

Az államfő úgy fogalmazott: 1848. március 15. világossá tette: a magyarok nem akarják kiengedni kezükből a saját sorsuk feletti döntés jogát.

Kossuth-díjat kapott Berkesi Sándor Liszt Ferenc-díjas karnagy, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának docense, a Tiszántúli Református Egyházkerület nyugalmazott zenei igazgatója, a Debreceni Református Kollégium Kántusának vezetője a magyar protestáns énekkultúra megőrzését és továbbadását elhivatottan szolgáló értékteremtő művészi és tanári pályája, valamint a határon túli magyarság körében végzett kiemelkedő zenepedagógusi munkája elismeréseként.

Berkesi Sándor 2007 óta Debrecen díszpolgára, a Debrecen Televízió portréfilmet is készített róla Vörösvérsejtté vált zene címmel.

A Kántus 2014-ben a Dehir.hu választásán 'az év zenésze díjat' nyerte el, amit Berkesi Sándor vett át.

Debreceni művész utoljára 2014-ben kapott Kossuth-díjat, akkor az azóta elhunyt Kóti Árpád színész vehette át az elismerést. Tavaly a hajdúszoboszlói Galánfi András fafaragó vehetett át Kossuth-díjat.

Különböző generációk tagjait tanítja és neveli

Rendkívül meglepett a kitüntetés, hiszen az egyházzenészek nincsenek olyan rivaldafényben, mint a világi előadók - mondta el az MTI-nek Berkesi Sándor.

Berkesi Sándor több mint fél évszázados szolgálata során "misszionáriusnak tartotta mindig magát": a debreceni Református Kollégium Kántusának irányítása mellett mindig ott volt, ahol úgy érezte segítenie kell. Főként a rendszerváltás utáni időszakban volt szükség a segítségre, amikor beindultak a református iskolák. Ezekben az években Debrecen mellett karvezetést tanított a nagykőrösi református tanítóképzőben, a sárospataki református teológián, és több mint húsz éven át Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen.

Nagyváradra azért is ment szívesen, mert "a határon túliaknál felértékelődik a segítség", s különösen így volt ez, amikor kiderült, hogy a diákjai zömmel a történelmi Székelyföldről - Hargita, Csík, Kovászna, Maros megyék környékéről - érkeztek Váradra. "Elgyönyörködtem abban, hogy a többségük visszamegy szülőföldjére, s mindazt amit Váradon tanult viszi haza, otthon kamatoztatja karvezetésben, kórusépítésben, kórusszervezésben" - mondta Berkesi Sándor, aki kórusépítésben maga is sokat tett Debrecen és Nagyvárad mellett az Észak-magyarországi Református Egyházkerületben, illetve Székelyudvarhelyen is.

Harmadéves volt még, amikor a budapesti Zeneakadémián "kedves professzora, Gárdonyi Zoltán, akiről akkor még nem tudta, hogy egyházzenészként is jelentős", jelezte: tanárt keresnek a debreceni református gimnáziumba, s őt javasolná.

"Örömmel vállaltam, el sem akartam hinni, hogy a több száz éves intézmény egy kezdő tanárt hív" - emlékezett vissza a kezdetekre Berkesi Sándor, aki a tanári állással együtt az 1739-ben alakult Kollégiumi Kántus karnagya is lett és azonnal bekapcsolódott a nyári kántorképzésbe.

1967-ben "óriási lendülettel és dinamizmussal" fogott neki a munkának Debrecenben, s nem bánta meg akkori lépést: "ma is ugyanígy döntenék" - fogalmazott.

Kórusaival - a Kántus mellett tíz évig vezette a debreceni orvosegyetem kórusát, és a nagyváradi kórust - 27 országban léptek fel, s mindenütt igyekeztek felkeresni a helyi református gyülekezeteket is, hogy segítsenek "a közös egyházzenei nyelv kialakításában". A debreceni volt ugyanis az egyetlen olyan kollégium, ahol a református gimnázium megszakítás nélkül működött az államosítás éveiben is, ahol "olyan műhely élt, dolgozott és szolgált, amely átmentette ezt a fajta lelkiséget" - magyarázta.

Berkesi Sándor üzent a Zeneakadémia mai fiatal hallgatóinak is, kérve tőlük: "a zászlót magasra emeljék, legyenek büszkék arra, hogy egy olyan 20. századnak az örökösei, amely fantasztikus valutáris értéket képvisel". Illyés Gyula szavait idézte, aki példamutató nagy ikerpárnak hívta Bartókot és Kodályt, majd Szabó Dezsőt, aki azt mondta: őket kettejüket "egy mennyei jóvátételi bizottság ajándékozta a magyar 20. századnak".

"Ha csak ennek próbálják az értékeit őrizni, és netán továbbfejleszteni és felmutatni itthon és külföldön, akkor azt hiszem, nem éltek hiába" - üzent a fiatal zenészeknek az immár Kossuth-díjas egyházzenész.

Kossuth-díjat kapott Lengyel György rendező is

Lengyel György Jászai Mari-díjas rendező, kiváló és érdemes művész, a Színház- és Filmművészeti Egyetem professor emeritusa a magyar színházművészet értékeinek továbbadását a klasszikus drámák és a kortárs szerzők alkotásainak színrevitele mellett az operairodalom legjelentősebb műveinek kimagasló színvonalú interpretációjával is elhivatottan szolgáló, több évtizedes pályája elismeréseként kapta a díjat.

 A rendező az MTI-nek elmondta: kivételes öröm számára majd 50 éves pályájának elismerése.

Lengyel György 1993 és 2001 volt a debreceni Csokonai Színház igazgatója.

A Kossuth- és a Széchenyi-díj a legmagasabb rangú magyar kitüntetések közé tartozik. A Kossuth-díjjal elsősorban a művészet, a Széchenyi-díjjal pedig a tudományos élet kiválóságait ismerik el.

Az ünnepségen Széchenyi-díjat kapott két debreceni professzor, Bitskey István és Varga Zoltán, Antus Sándor pedig a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta meg.

MTI

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések